Témahét zárás a Bárdos Lajos Tagiskolában (videóval frissítve)

A Mezőkövesdi Általános Iskola TÁMOP „Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés innovatív intézményekben” című pályázatában a Bárdos Lajos Tagiskola diákjai is részt vettek. A tanulók az egy hét során megismerhették a matyó a hímzés főbb stílusjegyeit és maguk is felölthették a díszes viseletet. Emellett ellátogattak a Matyó Múzeumba, a Mezőgazdasági Gépmúzeumba, valamint a Hadas városrész tájházaiba, ahol egyebek mellett Kis Jankó Bori néni életéről, a bútorfestésről hallhattak sok új információt. A hét során mézeskalácsot is sütöttek a diákok, valamint megkóstolhatták a matyó étkeket.
A megszerzett új ismereteket verses, zenés, fényképes bemutató révén osztották meg diáktársaikkal az április 30-án megrendezett projektzáró eseményen.

Témahét a Bárdosban

A Bárdos Lajos Tagiskolában már 3. éve az 5. osztályos tanulók kapnak lehetőséget arra, hogy TÉMAHÉT keretében feldolgozzanak egy érdekes témát.

Számunkra nem volt kérdés, hogy az előző osztályokhoz híven városunk hagyományaival, helytörténetével szeretnénk foglalkozni, azaz a Matyósággal.

Egy héttel ezelőtt még nem gondoltuk, hogy milyen sok tartalmas, érdekes ismerettel, szép élménnyel leszünk gazdagabbak.

Ezeket az élményeket szeretnénk most megosztani a kedves olvasókkal.

Hétfőn nagyon jó érzés volt, hogy nem kellett tankönyveket hozni és tanulni az órákra. Akkor kissé meglepődtünk, amikor osztályfőnökünk, Pótáné Nagy Mária közölte, mégis lesz minden nap házi feladatunk, ugyanis mindenkinek naplót kellett írnia a történésekről.

Ezután megalakultak a munkacsoportok és osztálykeretben megnyitottuk a Témahetet, amit Lázár Zoltán tagintézmény-vezetőnk tett hivatalossá.

10 órára a Szövőházba érkeztünk, ahol Tábori Aranka néni mesélt nekünk a matyó hadak régi életéről, szokásairól. Megfigyelhettük milyen volt egy parasztház belső elosztása, berendezése, használati tárgyai, a szövés-fonás eszközei. Ízelítőt kaptunk a matyó nyelvjárásról, mint  például a fáin, penye, pacuha szavakról is.

Mindezt nagyon hangulatossá tette a citeraszó és az éneklés, a végén pedig jókat nevettünk a ragadványneveken.

11 órától az Iskolatörténeti gyűjteményt tekintettük meg, melyet Répászky Zoltán tanár úr lelkes gyűjtőmunkájának köszönhet városunk.

Bertháné Csirmaz Éva néni beültetett bennünket a régi iskolapadokba és úgy éreztük magunkat, mintha első nap lennénk az iskolában.

Tátott szájjal hallgattuk, mennyire más volt régen a diákok élete, milyen „messzire jutottunk” a háromlábú táblától az interaktívig, a palatáblától a laptopig, a lúdtolltól a golyóstollig.

Elgondolkodtunk azon is, milyen jó, hogy ma már a tanárok nem használnak nádpálcát.


A kedd délelőtt azzal kezdődött, hogy néhányan felolvastuk, amit a naplónkba írtunk. Ezt minden reggel megtettük.

Ezután könyvjelzők hímzésébe kezdtünk Enikő anyukája és osztályfőnökünk segítségével. Volt közöttünk olyan, aki életében először fogott tűt a kezébe. Így aztán ezek a könyvjelzők nem lettek olyan szépek, de mi mindannyian nagyon élveztük a feladatot. Minden nap többször is varrogattunk, ha volt egy kis időnk.

10 órától a Matyó Múzeumban Agócsné Halász Andrea néni segítségével ismerkedtünk meg a múzeum néprajzi anyagával. Megcsodálhattuk a gyönyörű hímzéseket, népviseleteket.
Megtanultuk a jellegzetes férfi és női ruhadarabok nevét, melyiket milyen alkalomra és milyen idős korban viselték. Az nagyon tetszett, hogy a látottakkal kapcsolatban játékos feladatokat kaptunk.

11 órától Takács István festőművész állandó kiállítását tekintettük meg a Galériában, melyet 1912. december 12-én nyitottak meg.
11 termet jártunk be a festő 216 alkotását szemlélve, ami 3 fő téma köré csoportosult: Matyó életképek, Egyházművészet és Divattervek.

Szerdán délelőtt a mézeskalács készítő Pető Anna és családja kedves, süteményillatos műhelyében tölthettünk el egy órát. Megtudtuk a mézeskalács titkos receptjét. Magunk is kipróbálhattuk a jellegzetes formáknak, mint a szív és a huszár díszítését.

Amíg a sütemények megsültek, átsétáltunk a Kis Jankó Bori házba. Ismét Éva néni várt bennünket.
Népi anekdotákat mesélt nekünk a matyó név eredetéről, Bori néni életéről és hogy hogyan került a surcra a sok-sok színes rózsa.

Büszkék vagyunk arra, hogy az UNESCO Világörökség részévé váltak ezek a rózsák.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csütörtökön a Matyó Népművészeti Egyesület házában Zeleiné Betti néni fogadott minket gyönyörű népviseletben. Elmondta a matyó hímzés történetét a páratlanul szép terítők bemutatásával. A legfontosabb ruhadarabok jellemzőit is elmagyarázta. Nagyon nagy élmény volt, amikor két osztálytársunk a szemünk láttára változott át igazi matyólánnyá és legénnyé.

Azt gondoltuk, hogy az élményeket már nem lehet fokozni. De igen! Ezután a Gépmúzeumban újabb csodák vártak ránk! Kádár Zoltán, a múzeum vezetője azzal kedveskedett, hogy beindította a locomobilt.

Igyekeztünk mindent megnézni, kipróbálni. Mikor már jól elfáradtunk, megpihentünk a festett bútorokkal berendezett parasztházban. A vendéglátó néni azt is megengedte, hogy a fiúk felpróbálják a subát.

A gémeskút vizével frissítettük fel magunkat a nagy melegben. Búcsúzóul megkondítottuk a kis harangot a Trianon után elszakított magyarok emlékére.

Pénteken már csak az iskolában zajlottak az események. Az anyukák reggeltől estig szorgoskodtak. Feltettük főni a nagy üstbe az igazi jó paprikás krumplit. Míg főtt, rendezgettük a gyűjtött tárgyakat, előkészítettük a kiállítást, sürgölődtünk a főzésnél.

11 órától Bolya György tanár bácsi játékos sportversenyén vehettünk részt, így aztán már alig vártuk a lakomát, amit a finom sütemények tettek teljessé.

A Témahét záróműsora április 30-án volt. Ekkor adtuk elő a Kiss József tanár úr által gyűjtött  matyó dalokat, játékokat, meséket és kurjantásokat.
Megnyitottuk a kiállítást az iskola zsibongójában, ami két hétig lesz látható.

Szeretnénk megköszönni Lázár Zoltán tagintézmény-vezetőnek, tanárainknak, szüleinknek és minden kedves közreműködőnek támogató segítségét, amellyel hozzájárultak a program sikeréhez.

Az 5.b osztály tanuló