Zarándoklat Csíksomlyóra (videóval frissítve)

A mezőkövesdi civil szervezésű négy napos zarándoklatra június 5-én 44 fő indult útnak, hogy megismerjék, illetve meglátogassák Erdély főbb nevezetességeit, továbbá több 100 000 honfitársukkal együtt részt vegyenek a csíksomlyói búcsún június 7-én.
A zarándoklat tagjai csütörtökön hajnalban indultak útnak és az ártándi határátlépés után az 582 m magas Király-Hágónál iktatták be az első megállót. A hegycsúcs fontos szerepet tölt be a magyar történelemben, hiszen a hágót Erdély kapujának nevezik. A rövid pihenőt követően folytatták útjukat Bánffyhunyad irányába. A település több szempontból is különleges, ugyanis 2001 és 2009 között Kolozs megye egyetlen olyan városaként ismerték, ahol a magyar nyelv közigazgatási használata és a kétnyelvű föliratozás hivatalosan érvényben volt. A település építészeti szempontból is különleges, mivel az itt élő tehetősebb romák olyan cifra palotákat építenek az ingatlanukra, amelyek csak figyelemfelkeltés céljából épülnek. A házak szinte kivétel nélkül nyílászárók nélkül, félkészen állnak az udvaron. Ezt követően a busz egy kisebb műszaki probléma miatt 2-3 órás tordai kitérő után folytathatta útját. Torda különleges természeti jelensége a tordai hasadék, melyhez számos Szent Lászlóval kapcsolatos legenda fűződik. Az egyik legismertebb történet szerint a magyar seregek Torda határában összecsaptak a kunokkal. Az uralkodó visszavonulót fújt a többszörös túlerőben lévő kunokkal szemben, mire az ellenség üldözőbe vették a király seregét. Szent László ekkor Isten segítségét kérte és fohász hatására a magyar sereg mögött kettéhasadt a hegy, így a kunok végül visszafordultak.

Székely kő és székely kapuk

Ezután az út egy hangulatos kis hegyi faluba, Torockóra vezetett. Az Európa Nostra-díjas település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán nem túlzás, ha azt állítjuk, Erdély egyik legszebb faluja. A Székelykő hármas csúcsa alatt elterülő hagyományait hűen őrző község unitárius műemlék temploma, valamint az köz- és lakóépületek egyaránt őrzik a régi székely építészeti jellemvonásokat. A hívek ezután ismét buszra szálltak, így Erdélyt a tömegközlekedési eszköz ablakain keresztül ismerhették meg. Az út során érintették egyebek mellett Csibát, Kutyafalut, Székelyszovátát, Havadfőt, Parajdot, Korondot, majd Székelyudvarhelyet. Az egymást sűrűn követő településeken takaros házak, egyszerű, de rendezett porták sorjáztak egymásután, A gyönyörű táj, a csodálatos hegyek és erdők mozdulatlanságát a kertekben serényen, hangyaszorgalommal dolgozók mozgása törte meg, miközben az időjárás hol derűsebb, hol borúsabb és esősebb arcát mutatta meg. A kövesdi hívek az úton több zarándokcsoporttal is találkoztak, akik gyalogosan, vagy kerékpárral indultak útnak a magyarok szent helyeinek felkeresésére, hogy a több napos utazás végén honfitársaikkal együtt ünnepelhessenek Csíksomlyón. A Székelyudvarhely szomszédságában található Máréfalván különleges látvány fogadott, mivel szinte minden portát gyönyörűen megmunkált székelykapuk ékesítettek. A főutcát  végigpásztázva látni lehet, hogy a települést miért nevezik Erdély „legszékelykapusabb” községének. A csoport tagjai ezt követően Csíkszeredára, illetve Csíksomlyóra utaztak, ahol részt vettek a kegytemplomban tartott szentmisén, majd a nap zárásaként megérkeztek szálláshelyükre, a kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ Kollégiumába.

Irány a Hargita

A csoport korán reggel nekivágott a Madarasi-Hargitához vezető több órás útnak a második napon. A székelyek Szent Hegyéről azt mondják, hogy azok a zarándokok, akik nem látogatnak el a Hargitára, nem is járnak Erdélyben. A csoport tagjai a több mint kétórás buszos utazás során Csíkszereda felől közelítette meg az 1801 m magas csúcsot. Az Ivó völgyén át haladva, a Filió-patak völgyében kialakított 10 km-es erdőkitermelő úton érték el a menedékházat. A csoport traktorral vágott neki az utolsó szakasznak és a rendkívül hangulatos utazás során megismerhették egyebek mellett a Madarasi-Hargita páratlanul szép hegyvidéki növényvilágát. A résztvevők a menedékháztól a csúcsig tartó mintegy 3-4 km-es szakaszt egy keskeny ösvényen, gyalogosan tették meg. A hegy tetején páratlan kilátás tárul a zarándokok elé, hiszen a párás, felhős idő ellenére, szinte egész Erdélyt megcsodálhatták a magasból. A gyönyörű panoráma mellett kopjafák tucatjai emlékeztetik a látogatókat arra, hogy a székelyek Szent Hegyén járnak. A kövesdi zarándokok megkoszorúzták a Mezőkövesdi polgárok 2010-ben felállított kopjafáját, amit a megemlékezés előtt fel is újítottak. A kirándulás után Székelyudvarhely felé vették az irányt, ahol a település neves székely fogadójában, a Gizi Csárdában ebédeltek. Az 1990-es évek elejétől működő fogadóban igényes és ízléses környezetben fogyaszthatták el a finom ételeket. A fogadó tulajdonosai és munkatársai a fenséges ételek mellett nem mindennapi figyelmességről tettek tanúbizonyságot, ugyanis egy tavaly elveszettnek hitt fülbevalót őrizgettek és juttattak vissza a tulajdonosának, ezzel is bizonyítva a székelyek vendégszeretetét és becsületességét. A bőséges étkezés után a zarándoklat következő állomásaként a székelyderzsi unitárius templomba látogattak a csoport tagjai, ahol egy helyi idegenvezető segítségével ismerhették meg Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemlékét. A világörökség részét képező templomot a 13. és 14. században építették és egyik falát egy 1419-ben készült Szent László legendát ábrázoló freskó díszíti, melynek megmaradt részeit 1887-ben tárták fel. A zarándokcsoport az erődként szolgáló műemléktemplom megtekintése után visszaindult a szálláshelyre, hogy fizikailag és lelkileg is felkészüljön a csíksomlyói búcsú ünnepére.

Tisztelgés Nyeregtetőn

A jeles napon már kora reggel elindultak a hívek a kézdivásárhelyi Gábor Áron Oktatási Központ Kollégiumából. A zarándokok elsőként Nyergestetőre látogattak, ahol dr. Fekete Zoltán vezetésével megkoszorúzták a mezőkövesdi kopjafát. Mind a mai napig kevesen tudják a helyről, hogy az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc során egy 200 székely honvédekből álló sereg többször is visszaverte az orosz cár többszörös túlerőben lévő csapatait. A keletről betörő mintegy 200 ezer fős hadsereg egy oláh pásztor árulása miatt kerítette be a hősiesen küzdő magyar honvédeket, akik az utolsó leheletükig küzdve szenvedtek vereséget. A Nyergestetőn több 100 kopjafa őrzi -köztük a mezőkövesdi- a bátor székely katonák hőstettét, akikre Kányádi Sándor, erdélyi magyar költő így emlékezett:

„De a védők nem rettentek,
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.”

(részlet Kányádi Sándor: Nyergestető című verséből)

Összefogás a magyarságért

A hívek a koszorúzás után elindultak a búcsú helyszínére. A vallási esemény iránti hatalmas érdeklődés miatt Csíkszereda külterületétől csak gyalogosan lehetett megközelíteni az ünnepi szentmisének otthont adó Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy között található nyerget, amely a magyarság egyik leghíresebb búcsújáróhelyeként ismert. A mintegy 10 km-es úton széles folyóként hömpölygött a tömeg, akik közül sokan népviseletben és zászlókkal kezükben sétáltak a szentmise helyszínére. Az istentiszteletre a világ minden tájáról érkeztek honfitársak, hogy közösen, „egymásba kapaszkodva” ünnepeljék a magyar nemzetet. A nyereg egy órával az ünnepség előtt fantasztikus látványt nyújtott, hiszen már ekkor több százezren várták az ünnepséget. A szentmise kezdetére a legszerényebb becslések szerint is legalább 300-400 ezer fő gyűlt össze. A közel két órás istentisztelet legfőbb üzenetei között elhangzott a nemzet és az egyház megújulásának, a magyar nemzet öntudatra ébredésének fontossága. Emellett szó esett arról is, hogy a magyarságnak határozott, kötelességtudó vezetőkre és minden területet érintő nemzeti összefogásra van szüksége ahhoz, hogy nemzetünk újra elinduljon a felemelkedés útján. A prédikációban elhangzott továbbá a rendszeres imádkozás szükségessége, ugyanis aki imádkozik, az Isten kezét fogja és aki Isten kezét fogja, az saját kezébe veszi a sorsát. A zarándokok az ünnepi szentmise végén egy emberként zendítettek rá a magyar, valamint a székely himnuszra, amit a meghatódottságtól nagyon sokan könnyeikkel küszködve énekeltek végig.
„A nemzet ünnepére a világ minden részéről érkeznek honfitársak, ezért nekünk matyóknak is ott kell lennünk. A búcsú amellett hogy lelkileg teljesen feltölt, megerősít minket abban, hogy a magyar nemzet valamennyi tagja összetartozik. Úgy gondolom, ha valaki egyszer eljut a csíksomlyói búcsúba, utána minden évben visszavágyik.”– emelte ki dr. Fekete Zoltán, a Jézus Szíve Egyházközség világi elnöke.

Adomány az árváknak

A zarándoklat utolsó napját pünkösdi istentisztelettel kezdték a kövesdi hívek a kézdivásárhelyi Boldog Özséb Római Katolikus Templomban. Ezt követően Kézdivásárhely főterére látogattak, ahol először megkoszorúzták Gábor Áron szobrát, aki az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc idején Mezőkövesd testvérvárosában öntötte a rézágyúkat. A főtér megtekintése közben a kézdivásárhelyi 34. sz. Gábor Áron Cserkészcsapat avató ünnepségét is megnézhették az érdeklődők. Ezt követően
a csoport tagjai az erdélyi zarándoklat egyik fő eseményeként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonát látogatták meg, ahová természetesen nem érkeztek üres kézzel. Az otthon vezetőinek kérésére 300 pár zoknit, 20 db labdát, emellett édességet, valamint a Nyírzem Zrt. felajánlásának köszönhetően különböző tisztító-, és tisztálkodási termékeket adtak át az otthon lakóinak, akik boldog, őszinte mosollyal az arcukon fogadták a felajánlókat és az adományokat. Az otthon lakói hálájuk jeléül egy kis ünnepséggel és saját maguk által gyűjtött gyógynövényekből készített teával kedveskedtek a látogatóknak. A gyerekek vidáman csillogó szemei és a felőlük áradó önzetlen szeretet mindenkit mélyen meghatott. A hazaindulás előtti utolsó állomást a farkaslakai kirakodóvásár jelentette, ahol a messze földön híres lángos mellett különböző ajándéktárgyakat vásároltak a zarándoklat résztvevői. Az igazán fontos emlékeket és értékeket azonban nem a faragott szobrocskák, vagy kerámia tárgyak jelentik, hanem az az érzés és felismerés, ami a zarándoklat során mindenki szívében megerősödött: jó magyarnak lenni!