A Magyar HÅ‘sök Emlékünnepe alkalmából megható megemlékezésen vehettek részt a mezÅ‘kövesdiek május 29-én vasárnap az esti szentmisét követÅ‘en. Az I. és II. világháború elesettjeinek és áldozatainak emlékére állított Emlékműnél az emlékezés koszorúit helyezte el MezÅ‘kövesd Város Önkormányzata, a Fidesz-KDNP Nemzeti Fórum, a MezÅ‘kövesdi Polgári Kör, a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete, valamint a Hoór-völgye Horgászegyesület.

 A koszorúzás alatt gyönyörű egyházi énekeket hallhattak a résztvevÅ‘k a Jézus Szíve Templom kórusaitól Török László karnagy vezetésével. Az ünnepélyen elgondolkodtató beszédet mondott városunk polgármestere Dr. Fekete Zoltán. „Sajnos az emberek többsége nem is tud errÅ‘l a napról. Kik a hÅ‘sök? Hogyan lesz valakibÅ‘l hÅ‘s? Miért hajtunk fejet elÅ‘ttük? HÅ‘ssé lenni nem elhatározás kérdése. Senki nem akar hÅ‘s lenni, hanem azzá válik az arra érdemes. Évezredes történelmünk megszámlálhatatlan példát nyújt arra, hogy válik valaki hÅ‘ssé. HÅ‘ssé az utókor teszi az embert. Itt a mezÅ‘kövesdi háborús hÅ‘sök emlékművén több száz név áll. Vajon hányan akartak közülük hÅ‘sök lenni?! Mégis hÅ‘sök lettek, azért mert meghaltak ártatlanul, nem keresve a halált, de vállalva azt, mert tudták a kötelességüket. Nem vitatkozva, nem emberi jogaikról ordítozva, hanem fegyelmezetten és rendíthetetlenül, úgy ahogy ment nagyapjuk, dédapjuk , ahogy ment több száz éve minden Å‘sük. Mentek, mert szólította Å‘ket a haza. Világpolitikai összefüggésekkel nem voltak tisztában, hatalmi játszmákról nem tudtak semmit, de azt tudták, hogy a haza iránti kötelességüknek eleget kell tenni. Nem bújdostak el, mert tiszta lelkű magyar emberek voltak. Szívükbe volt írva, mint ahogyan Å‘seiknek is: Ha szólít a haza, ne késlekedj, hanem menj! Å‘k mentek és ezzel rátértek a hÅ‘ssé vezetÅ‘ útra, hisz tudták, hogy nem jön haza mindenki. Több száz, több ezer kilométerre az otthonuktól véget ért fiatal életük, csatlakoztak az égi hÅ‘sök seregéhez. HÅ‘sök nélkül nincs nemzet, nincs ország, nincs haza! Napjainkban vannak-e hÅ‘sök? Adjunk hálát az Istennek, hogy  olyan hÅ‘sök most nincsenek és nincs rá szükség, mint akikre ez az emlékmű emlékeztet. De szükségünk van példamutatásra most is. Legyen nekünk példa nemzetünk történelmének számtalan hÅ‘se. Legyen példa az Å‘ életük, a kötelességtudatuk és az, hogy mindenek felett szerették a hazát. A HÅ‘sök napja emlékeztessen arra, hogy nem hiába haltak meg hÅ‘seink és legyünk méltók hozzájuk. Szeressük e hazát és úgy adjuk át a Kárpát-medencét utódainknak, ahogy azt Å‘seink ránk hagyták. Éljünk szeretetben, összefogva, közösen megoldva gondjainkat azért, hogy soha ne vesszen ki a magyar szó a Duna és az Olt partjáról.” A szívhez szóló beszéd után Magyar Gyula ata elÅ‘ tárogatón a „Fölmegyek a doberdói nagy hegyre” című háborús dalt. Ezt követÅ‘en Szántó József apát, plébános imádkozott a magyar hÅ‘sökért, majd Gordos Attila református lelkész szavait hallhatták a jelenlévÅ‘k. Az ünnepélyen közreműködtek Bodzán László, Ökrös Ilona és Tóth Mariann, a MezÅ‘kövesdi Színészeti Egyesület tagjai egyebek között a Kormorán együttes dalainak eléneklésével.