Magyar Hősök Emlékünnepe

 A koszorúzás alatt gyönyörű egyházi énekeket hallhattak a résztvevők a Jézus Szíve Templom kórusaitól Török László karnagy vezetésével. Az ünnepélyen elgondolkodtató beszédet mondott városunk polgármestere Dr. Fekete Zoltán. „Sajnos az emberek többsége nem is tud erről a napról. Kik a hősök? Hogyan lesz valakiből hős? Miért hajtunk fejet előttük? Hőssé lenni nem elhatározás kérdése. Senki nem akar hős lenni, hanem azzá válik az arra érdemes. Évezredes történelmünk megszámlálhatatlan példát nyújt arra, hogy válik valaki hőssé. Hőssé az utókor teszi az embert. Itt a mezőkövesdi háborús hősök emlékművén több száz név áll. Vajon hányan akartak közülük hősök lenni?! Mégis hősök lettek, azért mert meghaltak ártatlanul, nem keresve a halált, de vállalva azt, mert tudták a kötelességüket. Nem vitatkozva, nem emberi jogaikról ordítozva, hanem fegyelmezetten és rendíthetetlenül, úgy ahogy ment nagyapjuk, dédapjuk , ahogy ment több száz éve minden ősük. Mentek, mert szólította őket a haza. Világpolitikai összefüggésekkel nem voltak tisztában, hatalmi játszmákról nem tudtak semmit, de azt tudták, hogy a haza iránti kötelességüknek eleget kell tenni. Nem bújdostak el, mert tiszta lelkű magyar emberek voltak. Szívükbe volt írva, mint ahogyan őseiknek is: Ha szólít a haza, ne késlekedj, hanem menj! ők mentek és ezzel rátértek a hőssé vezető útra, hisz tudták, hogy nem jön haza mindenki. Több száz, több ezer kilométerre az otthonuktól véget ért fiatal életük, csatlakoztak az égi hősök seregéhez. Hősök nélkül nincs nemzet, nincs ország, nincs haza! Napjainkban vannak-e hősök? Adjunk hálát az Istennek, hogy  olyan hősök most nincsenek és nincs rá szükség, mint akikre ez az emlékmű emlékeztet. De szükségünk van példamutatásra most is. Legyen nekünk példa nemzetünk történelmének számtalan hőse. Legyen példa az ő életük, a kötelességtudatuk és az, hogy mindenek felett szerették a hazát. A Hősök napja emlékeztessen arra, hogy nem hiába haltak meg hőseink és legyünk méltók hozzájuk. Szeressük e hazát és úgy adjuk át a Kárpát-medencét utódainknak, ahogy azt őseink ránk hagyták. Éljünk szeretetben, összefogva, közösen megoldva gondjainkat azért, hogy soha ne vesszen ki a magyar szó a Duna és az Olt partjáról.” A szívhez szóló beszéd után Magyar Gyula ata elő tárogatón a „Fölmegyek a doberdói nagy hegyre” című háborús dalt. Ezt követően Szántó József apát, plébános imádkozott a magyar hősökért, majd Gordos Attila református lelkész szavait hallhatták a jelenlévők. Az ünnepélyen közreműködtek Bodzán László, Ökrös Ilona és Tóth Mariann, a Mezőkövesdi Színészeti Egyesület tagjai egyebek között a Kormorán együttes dalainak eléneklésével.