Büszkén őrzi örökségét (videóval)
Kisjankó Bori néni családfáját kutatja Gáspár Gábor, a neves íróasszony unokája. Gáspár Gábor, bár keveset találkozott nagymamájával, mégis sok kedves emléke van róla, szívesen emlékszik vissza az együtt töltött időre. Talán ezért is fontos számára a családi hagyaték ápolása és átörökítése.
– Kétéves voltam, amikor a nagymama meglátogatott minket Makón. Erről a látogatásról egy fénykép maradt fenn, amikor a mama beöltöztetett engem matyó lány ruhába és fogja a kezem. Ma is őrzöm ezt a fotót. Az első igazi emlékek akkor maradtak meg bennem róla, amikor nyolcéves koromban ellátogattunk ide hozzá, Mezőkövesdre. Egyszerű dolgokra emlékszem, mint például, hogy mezítláb járkált a kertben, megcsinálta a sutba az alvóhelyemet, illetve gyönyörű volt a kert, sok virág volt benne, főként mályvarózsa, de volt a kertjében egyebek mellett muskátli, őszi rózsa – emlékezett vissza Gáspár Gábor.
Később a kapcsolat a szülők válása miatt megszakadt, már nem utazott gyermekként Mezőkövesdre. Gáspár Gábor édesanyja nagyon óvta, őrizte a nagymama, Kisjankó Bori hímzéseit, rajzait. Annyira féltette őket, hogy nem volt szabad hozzájuk nyúlni. Ezért Gáspár Gábor majdnem 50 éves korában foghatta kézbe a neves hímzőasszony alkotásait. Majd édesanyja halála után pedig ő is folytatta az örökség megóvását. Gáspár Gábor 1971 után már pedagógusként gyermekcsoportokkal együtt látogatta meg újra a nagymamai házat.
– Mindig is érdeklődtem a matyó hímzés iránt. Elsőként a hímzett textilek mosását, ápolását tanultam meg édesanyámtól, majd később elkezdtem magam is kutatni, hogyan változott meg a hímzés az évtizedek alatt. Sokszor a nagymama rajzain is kísérleteztem, egy-egy rajzot lefénymásoltam, a másolatot pedig kiszíneztem. Az emlékházban a pitvarban is látható egy ilyen munka. Volt olyan 1914 januárjában készített rajza a nagymamának, amelyeket számítógép segítségével rekonstruáltunk, javítottunk fel, mert az évek során a papír és a minta besárgult. Emellett gyűjtöttük a nagymamáról készült írásokat, cikkeket, a fellelhető rajzait, mintáit. Mivel korábban édesanyám kezelte a nagymamám munkáit, rajzait, ezért csak két évvel ezelőtt találtam meg azt a két rajzát, amelyeket annak idején, 1950-es években nekem készített, amikor én nyolcéves voltam. Nagyon jól esik nekem, hogy annak idején nekem rajzolt a nagymama – fűzte hozzá az unoka.
Gáspár Gábor a mai napig figyelemmel kíséri azt is, hogy a világ melyik tájékáról keresik fel az emlékházat.
– A vendégkönyv alapján kutattam azt is, honnan érkeztek látogatók a nagymama házába. A bejegyzések szerint 60 országból, például Kanadából, Japánból, Kínából, Hollandiából, Vietnámból, Észak-Amerikából és Ausztráliából is utaztak el és utaznak ma is Mezőkövesdre turisták, hogy láthassák az emlékházat, a matyó hímzést. A látogatók között híres emberek is megfordultak, például járt itt Horthy Miklós, Munkácsy Mihály, de sziámi hercegek is ellátogattak ide. Elmondhatom, hogy nagy élmény és nagy büszkeség számomra és az egész családomnak ez a gazdag örökség, ami ma már a világörökség része – emelte ki Gáspár Gábor.
Gáspár Gábor az elmúlt években többször felkereste a nagymamai házat fiával és most már unokáival. Jelenleg is aktívan kutatja a múltat, jelenleg nagymamája és a rokonság családfáját kutatja, készíti el. Gáspár Gábor azt is elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy a fia, és a kisebbik unokája is nagy érdeklődést mutat a matyó kultúra, az örökségük iránt, akik átveszik az örökség ápolását, továbbéltetését.
