„Engem várnak a szigetek...”

2017. október 04.

„Engem várnak a szigetek…”
Molnár Mária misszionáriusnő szolgálata

A 2017. október 19-én megnyitásra kerülő időszaki kiállításunk témája Molnár Mária misszionáriusnőnek az Admiralitás-szigetcsoportjain végzett szolgálatának a bemutatása, az általa összegyűjtött és hazahozott páratlan értékű néprajzi anyagon keresztül. Egy letűnőben lévő kultúrát idéz meg és mutat be a saját szemszögéből ez a csaknem 240 darabból álló hagyaték.

Molnár Mária 1886-ban született Várpalotán, majd Budapestre költözve került közelebbi kapcsolatba a Bethánia Egylettel, mely életének legfőbb iránymutatójává vált.

A polgári iskola befejezése után műtősnővérnek tanult, majd az I. világháború idején a Bethánia Szövetség hadikórházában teljesített szolgálatot.

1925-ben a németországi Liebenzellbe ment, hogy német nyelvtudását fejlessze és tovább képeztesse magát belmissziói szolgálatra. A külmissziós intézetben hallott először a mánuszi misszióról; a német bibliákban pedig először olvasott „népek” helyett „pogányokról”. Ezek hatására döntötte el, hogy jelentkezik külmissziói szolgálatra. Hosszas procedúrákon, nehézségeken kellett átverekednie magát, hogy elérje célját.

1927 decemberében kelt útra Óceánia ismeretlen világa felé. Közel 90 nap elteltével érkezett Manus-szigetre, ahol a misszió állomásozott, majd 3 hónap múlva költözött át Pitilu-szigetre, ahol 14 évet töltött el. A nehéz körülmények ellenére, töretlen hittel és fáradhatatlanul tanított, prédikált, gyógyított. Rövid időn belül sikeresen elsajátította a nyelvüket és igen bensőséges kapcsolatot alakított ki a bennszülöttekkel.

1935-ben rövid időre hazalátogatott, ekkor Sárospatakon is tartott előadást, majd a magával hozott gazdag néprajzi anyagot a Sárospataki Református Kollégium Múzeumának a gondjaira bízta.

1936-ban visszatért Pitilu-szigetére, nem tudván előre, hogy a II. világháború véres gépezete a tisztaszívű misszionáriusoknak sem kegyelmez.

1943 márciusában egy japán hadihajón halt mártírhalált.

Apró termetű, gyakran betegeskedő, törékeny nő, kinek egyetlen fegyvere a kannibál törzsek között a kristálytiszta lénye, méltán lehet példakép a XXI. századi ember számára is.