Ugrás a tartalomhoz

Egy országos döntő története

Mezőkövesd hírei

A Mezőkövesdi Általános Iskola Szent Imre Tagiskolájának és Mező Ferenc Tagiskolájának kiemelkedő teljesítményéről

2 év pandémiás év után, ez volt az első olyan év, ahol a diákolimpia versenyeket meg lehetett tartani, és egészen az országos döntőig meg is szervezték. Sokáig gondolkodtunk, hogy elinduljunk-e 4. korcsoportban, mert a mostani 8. osztály a legnagyobb elszenvedője az elmúlt 2 év versenytelenségének. Végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk, annak ellenére, hogy a korosztályból csak két kézilabdázó van a csapatban. Első állomásunk Mezőkeresztesen volt, ahol a körzeti döntőt játszottuk. Mindkettőt győzelemmel abszolváltuk, és jutottunk tovább a megyei elődöntőbe. Sorsolás alapján a miskolci Hermann Ottó Gimnáziumot kaptuk ellenfélnek. Elutaztunk, győztünk és nem is akárhogyan, 6 góllal vertük meg az ellenfelet. A miskolciak viszont éltek a visszavágó jogával, és kérték a második mérkőzést is. (A szabály úgy szól, hogy szoros eredmény esetén, egy azonnali visszavágót is le kell játszani, és a gólkülönbség dönt). Sajnos csak 9-en tudtunk elutazni, és a képzettebb játékosok kisebb sérülésekkel bajlódtak, így tartottunk tőle, hogy esetleg veszíteni fogunk. Szerencsére nem így történt, újra győztünk, ezúttal 1 góllal, ami azt jelentette, hogy a megyei döntőbe jutottunk. A megyei döntőt Mezőkövesden rendezték, és mivel ez már egy komolyabb megmérettetésnek ígérkezett, ezért a Mezőkövesdi Kézilabda Club segítségét kértük és Zelei Botond elfogadta a felkérést. Sorsolás útján eldőlt, hogy a Sárospatak csapatával játszunk először. Jó játékkal, és összeszedett védekezéssel könnyedén jutottunk a döntőbe. A másik két csapat: a Katolikus Általános Iskola és a Diósgyőri Gimnázium összecsapásából a miskolciak jöttek ki jobban, így velük játszottunk az országos döntőbe jutásért. Feszült meccsen, de rengeteg hazai szurkoló előtt tökéletesen játszottak a fiúk, mindenki büszke volt rájuk. Mivel Borsod megye volt ebben az évben a 4. korcsoportos labdajátékok rendezője, egyből az ország legjobb 8 csapata közé kerültünk. Közben más iskolai és egyesületi versenyek zajlottak, a döntő előtti két hétben viszont már mindenki bevethető volt, és kihasználva minden lehetőséget, keményen edzettek a fiúk, hogy megmutassák, nyerni mennek Miskolcra! Megkaptunk a bejutott csapatok névsorát, és csupa olyan csapat nevét láttuk, ahol akadémiák, utánpótlás képző centrumok vannak, ezért átfogalmaztuk céljainkat. Nyerjünk egy mérkőzést! Eljött a nagy nap. Hosszas szervezés, tervezés előzte meg az utazást. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük az MKC és a szülők segítségét, nélkülük nem sikerült volna! A sorsoláskor fortuna asszony mellettünk volt, és a 3 legerősebb csapatot sikerült kikerülnünk, ami növelte a fiúk lelkesedését.  Elsőnek a Nádudvar csapatával játszottunk, és vesztettünk. Ez az a mérkőzés, amit el kell felejteni, mert ez volt a próba lámpalázzal, izgulással. A második mérkőzés a Cegléd csapata ellen zajlott, és egy megerősödött mezőkövesdi csapat lépett a pályára. Folyamatosan őröltük fel az ellenfelet, és erőltettük rájuk a mi akaratunkat. Mindenki kivette a részét a győzelemből, és elértük célunkat. Tudtuk, hogy Nyíregyháza erős ellenfél, 1 góllal kapott ki a Nádudvartól. Végig fej-fej mellett haladt a két csapat. Nagyon fizikális mérkőzés volt, amit úgy gondolom, hogy mi fejben jobban bírtuk, és a végén a higgadtabb csapat tudott győzni. Csoport másodikok lettünk! Ami azt jelentette, hogy a következő nap, már a döntőbe jutásért játszhattunk. A másik ágon a Veszprém csapata lett az első, így a keresztjátéknál velük kerültünk össze. Emelt fővel vágtunk neki, bár tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. Az elején még tudtuk tartani a lépést, viszont ahogy haladt az idő, sajnos egyre jobban kinyílt az a bizonyos olló. A második részben, már mindkét csapat a cseresort játszatta, pihentette a kulcsjátékosokat a döntőre, illetve a mi esetünkben a bronzcsatára. A 3. helyért megint a Nádudvar csapatával játszottunk. Készültünk rájuk, szerettünk volna visszavágni, és megmutatni, hogy többet tudunk az első meccsen mutatott játéknál. Sajnos a 4. napra elfáradtunk és még a szép számmal kiérkező mezőkövesdi szurkoló tábor is csak pillanatokra tudta lendületbe hozni a csapatot. A végére kisebb lett a gólkülönbség, mint az első meccsen, de így is 9 gól választott el minket a bronzéremtől. Ettől függetlenül, óriási gratuláció illeti a fiúkat, erejükön felül teljesítettek és értek el történelmi sikert. Kb. 15-20 éve nem volt mezőkövesdi kézilabda csapat országos diákolimpia döntőben. Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki segítette a munkánkat, az MKC-nak, a kollégáknak, és nem utolsó sorban a szülőknek, akik végig a csapat mellett voltak. 

Bízom benne, hogy ez csak a kezdet volt, és a későbbiekben több hasonló eredménnyel tudjuk megörvendeztetni a városunkat!
Klepej Roland
testnevelő tanár

Kapcsolódó hírek