90 év: köszöntés és tisztelet
A mezőkövesdi Lukács László a közelmúltban ünnepelte a 90. születésnapját. A jeles évforduló alkalmából dr. Fekete Zoltán polgármester köszöntötte.
Lukács László Tardon született 1932. augusztus 20-án. Édesapja summásember volt, aki több helyen volt summásgazda, Laci bácsi gyermekként ment vele a különböző városokban, így iskolás éveit más-más településen töltötte. A „44-es háború miatt nem fejezte be a nyolc osztályt, majd 1946-47-ben pótvizsgával fejezte be az iskolát. Ezt követően 1948-ban kovácsinas lett Mezőkövesden, majd tanulmányait Sopronban folytatta, ahol általános gépészmérnöki szakon tett sikeres vizsgát. Ezt követően bekerült a műegyetemre, de 1956 után már nem folytatta a felsőfokú tanulmányait, mert megnősült.
Először Kazincbarcikára került dolgozni, majd a Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál helyezkedett el. 1966-tól 1990-es nyugdíjba vonulásáig a mezőkövesdi lapátgyárban dolgozott vezető pozícióban.
Második feleségével immár 51 éve élnek boldog házasságban. Laci bácsinak négy gyermeke, öt unokája és egy dédunokája van. Nyugdíjasként kertészkedik, az ideje nagy részében a ház körüli munkával, zöldségek, gyümölcsök termesztésével foglalkozik.
A kerek születésnap alkalmából dr. Fekete Zoltán, Mezőkövesd polgármestere Orbán Viktor üdvözlő levelével és emléklappal, virágcsokorral, tortával, köszöntötte fel az ünnepeltet.
A kilencven éves Laci bácsi fiatal kora óta szabadidejében szívesen írt verseket, amelyek közül az egyik a Szülőföldre emlékezem című alkotása:
„Lukács László
Szülőföldre emlékezem
Dombhátak övezte tardi patak völgyben
Van a szülőfalum s itt él dolgos népe
E földhöz ragadtan e táj vonzásában
Éltek őseink is sok megpróbáltatásban.
A falu nagy határát és szőlőhegyet
Régmúlt időtől fogva művelik dolgos munkás kezek
Még élénken él bennem a gyermekkor világa
Mikor a falut és határát sok lovas szekér járta.
A földeken sok ember a jószáguk igába
Sokszor az alkonyat még földjén találta.
Gyermek a munkát itt korán megtanulta
Szántott és aratott, ha már karja bírta.
Rétek hűs pamlagán fén pengette a kaszát
A sok illatos széna renden, vagy boglyákban állt.
A dús legelőket gulya, csorda járta
Habzó meleg tej volt este a zsétárba.
Kertek alján lánykák libát legeltettek
Héját utánozva botra kendőt köttek.
Duzzadt is pehelytől a sok csipkés párna,
Sok eladólánynak a vetett ágyába.
Patak hűs medrében kendert áztattak
Hosszú, téli estén a nők szőttek, fontak
De a múlt világa eltűnt, nyoma veszett
Nem látni már nyájat sem ökrös szekeret.
Zsúpfedeles házak, a gyermekkornak fészke
Elvétve maradt meg, az is csak emlékbe,
A kocsi kereke sem ül már mélyen el a sárban,
Múzeumba került mécses és a lámpa.
Suhanó kocsikon jár ma az ifjúság,
Elődeik sorsát csak elmondásból tudják.
Tűnődöm a múlton, úgy elszálltak az évek
Ma a nehéz munkát már elvégzik a gépek.
A sok veríték azért mégsem volt hiába,
Gyarapodott e nép, üde hajtásokkal lombosodott fája.
Mily sok játszópajtás volt akkor az utcákban
Mezítlábunk nyoma ott volt az útnak porába.
Hajtottuk futva az abroncs karikát,
S így tágult előttünk nagyobbra a világ.
Dombhátak és völgyek, ti őrzitek az ifjúkori emlékek halmazát,
Felvidul a lelkem, ha titeket viszontlát.
Dombhátak és völgyek ti vagytok itt a harmat legendája,
Az ősi nemzetségek megtartó forrása.
Itt a múlt világa a korral szebbé válik,
Kinek bölcsője e völgyben ringott, a szülőföldre visszavágyik.
