Várostörténet
Mezőkövesd környéke már a honfoglalás előtti évezredben is lakott volt, jelenlegi tudomásunk és kutatások szerint 3-6000 éve.
Az első írásos dokumentum 1275-ből származik, amely épp arról tudósít, hogy jelenleg Koewesd lakatlan falu. Ennek oka az 1241-42-es tatárjárás, ahol a mongol seregek épp e településen keresztül vezetett az útja.
Következő írásos megjelenés 1408-ból származik, amelyben említést tesznek „Kewesd” faluról. A település életében meghatározó volt, hogy Zsigmond király uralkodása alatt vásártartó jogot kapott. A Szent László templom gótikus kápolnáját ebben az időszakban építették.
A huszita háború eseményei városunkat is érintették, itt kötötték meg a háborút lezáró mezőkövesdi békét 1450. március 28-án. A husziták pusztítása után megkezdődött az újjáépítés, amelyhez Hunyadi Mátyás különböző kedvezményeket biztosított. Ezt az 1464-ben kelt mezővárosi szabadalom levélben az uralkodói indoklás fel is sorolja. Mátyás király nemcsak várossá emelte Mezőkövesdet, de pecsétet (felirata: Sigillum Liberi Regii Oppidi Mezew-Kewesd) és címert is adományozott számára, majd 1472-ben bővítette a helység jogait személyes látogatása során.
1494-ben húsvét ünnepén Kassán Ulászló király megerősíti a Mátyástól kapott kiváltságokat, és a kövesdieket minden vám és révbeli fizetéstől mentesíti.
A következő nagyobb változás a mohácsi csata után kezdődött. A Dél-Borsodi részek a török fennhatósága alá kerültek. Ettől kezdve megindult a város hanyatlása. A különböző összeírásokból kiderül, hogy egyre kevesebb az itt élők száma. Sokan elhagyták a települést és új beköltözők is megjelentek.
A Rákóczi szabadságharc idején is fontos szerep jutott Mezőkövesdnek. Földrajzi fekvése miatt gyakran állomásoztak itt a kurucok és a források szerint maga a fejedelem is több alkalommal táborozott a városban. A kuruc háborút követő pestisjárvány újra megtizedelte a lakosságot és csaknem a teljes elnéptelenedés veszélyeztette.
A XVIII. század közepétől újabb betelepülők érkeztek és a megmaradt lakossággal hozzáláttak az újjáépítéshez. Az itt élők mindvégig ragaszkodtak a mezővárosi jogaikhoz, amelyet többször is megkérdőjeleztek a történelem folyamán. A Mátyás-féle kiváltságokat 1784-ben újra megerősítették, a település ekkor váltotta meg magát hűbérurától. Ezzel lezárult az újjászületés korszaka, megkezdődött a fellendülés. Ezt a tényt több ma is létező épület megerősíti. Ebben az időszakban nem csak vendégfogadó épült, hanem iskolája is volt a településnek. Az itt élőknek már szűkös volt a régi, Szent Lászlóról elnevezett templom és 1768-69-ben megkezdték az átépítését. A napóleoni háborúk idején, 1806. március 19-én ennek a templomnak a plébániáján őrizték a Szent Koronát.
Az 1800-as évek elején már megjelenik az ipar és a kereskedelem is. Az átalakuló gazdasági élet a társadalom átalakulását is magával hozta, megkezdődött a polgári átalakulás. A gazdasági fellendülés pedig a lakosság létszámának emelkedését is eredményezte. Az városiasodás hatása is érezhető, hiszen a városban volt templom, kaszárnya, városháza, vendégfogadó, gyógyszertár. Tartottak színi előadásokat, ami arra utal, hogy az itt élőknek volt igényük a művészetre, kultúrára.
Az 1848/49-es forradalmi eseményeknek Mezőkövesd is részese volt. A megyei lovas katonaságot és a nemzetőrséget is itt vonták össze. 1849. február 28-án a kápolnai csatában vereséget szenvedett honvéd hadsereg a település határában Kmety György, Aulich Lajos és Guyon Richárd vezetésével győztes ütközetet vívott a császáriakkal. Görgey Artúr is állomásozott a városban a tavaszi hadjárat során.
A szabadságharc leverése után az egri járás ideiglenes székhelye lett Mezőkövesd, ami hozzájárult a település továbbfejlődéséhez. Ez a járási székhely olyan intézményeknek adott otthont, amelyek elősegítették a mezőgazdasági termelés tovább fejlődését. A XIX. század végére a mezőgazdasági fejlődés az iparosodást is magával vonta. Megjelennek a takarékpénztárak, bankok, szövetkezetek.
1887-ben megszűnik mezővárosi jogi helyzete és a település nagyközségként folytatta történetét. Ennek ellenére a lakosságban megmaradt a városi öntudat. (1973-ban kapott újra városi rangot Mezőkövesd.) A polgári megerősödés jótékony hatással volt az oktatásügyre is. 1909 őszén magánkezdeményezésre polgári iskola jött létre, majd 1911-ben megnyitotta kapuit a főgimnázium is, mely a mai napig fogadja a környék tanulni vágyó fiataljait.
1939-ben olajkutató talapfúrás alkalmával 800 méter mélyből tört elő a 72 fokos, kéntartalmú gyógyvízforrás Zsóry Lajos országgyűlési képviselő családi birtokán. Itt épült meg a Zsóry-fürdő. Napjainkban az idegenforgalom is egyre nagyobb szerepet játszik az kövesdiek életében. A Zsóry Gyógy- és Strandfürdő és a mai napig elevenen élő matyó népművészet vonzza a hazai és a külföldi turistákat, pihenni vágyókat.