Az úrihímzés története
Ebben a témában tartott előadást Viszóczky Ilona etnográfus-muzeológus, a Miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársa március 25-én városunkban.
A Matyó Népművészeti Egyesület kétnapos továbbképzést szervezett hímzők számára „Hímzett örökségünk” címmel március 24-én és 25-én.
A képzés első napján a résztvevők az úrihímzéssel ismerkedhettek meg, míg a program második napján Viszóczky Ilona előadását hallgatták meg a résztvevők. A Hermann Ottó Múzeum munkatársa az úrihímzés történetéről mesélt a hallgatóságnak. Elsőként kiemelte, hogy az úrihímzés hagyománya és kortárs hímzőműhelyekben való továbbélése tavaly felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.
Viszóczky Ilona az egyik legrégibb, fennmaradt emléket is bemutatta az előadása során. Ez egy a sárospataki Református Kollégium gyűjteményében található, úrihímzéses terítő volt, amelynek a közepén szerepel az 1548-as évszám. Az úrihímzés a 16. század derekán kialakult egyedülálló magyar hímzőstílus. Jellegzetességei a sajátos öltéstechnika, a finom alapanyag, hímzőfonál, a nyugati és keleti hatásokat magába foglaló összetett mintakincs. Az etnográfus kitért arra is, hogy ennek a hímzésnek a jellegzetességei a sajátos öltéstechnika, a finom alapanyag, a hímzőfonál, a nyugati és keleti hatásokat magába foglaló összetett mintakincs. Nemesi, főúri udvarházak ünnepi textíliái és egyházi, jellemzően a református egyház liturgikus textiljei készültek ezzel a technikával. Emellett az előadó az úrihímzés motívumkincsének eredetéről, az évtizedek alatt történt változásairól is beszélt.
Viszóczky Ilona a történelmi áttekintés után kitért az úrihímzés hagyományát ma is éltető hímzőkörök munkájára is. Ezt követően a továbbképzés résztvevői becsatlakoztak a Virágzó asztalosok nyomában című bútorfestők számára meghirdetett konferencia programjába.
hmzs
