Jubileumi tárlat
Harminc évvel ezelőtt kapta meg a Népművészet Mestere díjat Szabó Józsefné. Ennek alkalmából kiállításon láthatóak legszebb munkái.
Szabó Józsefné, hímző, népi iparművész jubileumi „Egy élet a népművészet szolgálatában” című tárlatát május 18-án nyitották meg a Matyó Múzeumban.
Szabó Józsefné Farkas Máriát már 58 éve „matyó rózsák” veszik körül. A közel hat évtized alatt számtalan, szebbnél szebb alkotás került ki a kezei közül. A gazdag életműből a tárlaton 30 textiljét állították ki. A kiállított alkotások között Szabó Józsefné saját tulajdonában lévő munkái, a Hagyományok Házától és a Matyó Népművészeti Egyesülettől kölcsönkért textiljei, valamint két tanítványainak munkái is megtalálhatóak.
A múzeumi világnap alkalmából megszervezett rendezvény elején Agócsné Halász Andrea, múzeumvezető osztotta meg gondolatait, majd a vendégeket Vámos Margit, a Népművészet Ifjú Mestere köszöntötte. A tárlatot Lackner Mónika, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa nyitotta meg, aki elmesélte, hogy hatéves korában járt először Mezőkövesden, az akkori Matyóház épületében, már akkor elvarázsolta a matyó népművészet, a hihetetlen színes világ. Hozzátette, hogy az egyik legnagyobb textiles értéknek tartja a matyó hímzést. A főmuzeológus emellett beszélt a matyó hímzés, a matyó kultúra egyediségéről, a hímzőasszonyokról, a szűcsmesterekről, az íróasszonyokról is. Lackner Mónika kiemelte, hogy Szabó Józsefné belenevelkedett a matyó hímzésbe, hiszen családi hagyományokat követve lett hímző. Édesanyjától, Farkas Mátyásné népi iparművésztől tanulta meg az öltéstechnika, a komponálási technika és a színek szerepének, jelentéseinek alapjait. Marika néni 1966-ban lett a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagja.
Ezen a kiállításon az alkotások között találunk például 19 századi, piros és kék fonállal hímzett, cípés-madaras mintával hímzett textilt, a munkákon rengeteg textiltechnika, sok szín, zsúfolt és laza szerkezetek, helyenként szigorú szimmetria, máshol pedig a matyóra jellemző aszimmetria figyelhető meg. Amit itt ma látunk, az tulajdonképpen a matyó hímzés esszenciája, legszebb hagyományai" – mondta el Lackner Mónika.
Szabó Józsefné munkáit 1982-ben és 1988-ban Kisjankó Bori nívódíjjal ismerték el, 1971-ben Népművészet Ifjú Mestere, 1980-ban népi iparművész, 1994-ben pedig a Népművészet Mestere lett.
Bár a hímzések tökéletes kivitelezésükkel könnyedséget sugallnak, ez mégis csalóka dolog. A matyó hímzés öröksége nem könnyű örökség, nem könnyen elsajátítható. Egyszerre igényli a hagyomány mély ismeretét és tiszteletben tartását, a biztos technikai tudást és a tervezés törvényszerűségének ismeretét. A matyó hímzésre mindig úgy gondolok mit egy rózsakertre, amiben legalább száz féle rózsa nő. Ez egy nagyon régi kert, amelynek ápolása és gondozása csak tehetséggel és alázattal történhet. Tehetséges és tapasztalt kertészeket igényel, ilyen Marika néni is" – tette hozzá a Néprajzi Múzeum munkatársa.
A megnyitót a Matyórózsa Együttes táncosai tették színesebbé. A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg a Matyó Múzeumban.
hmzs
MEZŐKÖVESDI MÉDIA NONPROFIT KFT. 32 db kép
