Tanév vége - Interjú a Pethe testvérpárral

Ákos a Szent István Katolikus Általános Iskolában tanít, jelenleg az 1.b napközis tanítója, de szeptembertől az 1.c osztályfőnöke lesz, míg Marcell a Miskolci SZC Mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Technikum tanára, több évfolyamon tanít matematikát. A testvérpárt a tanításról, generációkról és terveikről kérdeztük. 

– Miért ezt a pályát választottátok?

Ákos: Az érettségi után elvégeztem Mezőkövesden egy Közszolgálati ügyintéző képzést, de valahogy nem éreztem, hogy ez lenne az én utam. A bátyám ekkor már egyetemre járt, tanári pályára készült. Talán ez a tényező és az, hogy édesanyám védőnő hozta össze számomra, hogy a tanítói pálya az én világom. Mivel sok egyezés van a munkám és a magánéletemben kedvelt tevékenységek között (például: zene, sport), így jól éreztem magamat ezen a pályán az első perctől kezdve.

Marci: Már kisebb koromban is szerettem elmagyarázni akkori iskolatársaimnak azokat, amiket kevésbé értettek. Középiskolában egy nagyon jó tanáromnak köszönhetően szerettem meg a matematikát, mint tantárgyat, így össze is állt a fejemben, hogy mivel szeretnék később foglalkozni. 

– Mit szerettek benne, mi motivál, illetve milyen nehézségei vannak a tanításnak?

Ákos: Szakmai szempontból szeretem, hogy nincs két egyforma nap az iskolában, minden nap újabb és újabb kihívásokat, feladatokat állít elém. Emellett szeretem azt, hogy a gyermekek örömmel és szeretettel fogadnak az iskolában, bizalommal fordulnak hozzám, ha kérdésük van és segítségre van szükségük. Sok rajzot, alkotást kapok tőlük, ami azt hiszem a szeretetük jele. Tanítóként úgy gondolom, hogy az imént említett dolgoknál nagyobb motiváció nincsen.

Marci: Úgy gondolom, jól kijövök a fiatalabb korcsoportokkal, így jó érzéssel tölt el ott állni előttük, és átadni a tudásomat. Továbbá szeretem a kihívásokat, és a tanári életben ezt gyakran meg is tapasztalhatom, persze jó értelemben. Gyorsan telnek a napok és szerintem ez egy megnyugtató jel, ugyanis igazolja, hogy szeretem, amit csinálok. Természetesen előfordul, hogy nehezebb egy-egy diákot rávenni a tanulásra, de ha megfelelően kezelem, nincsenek belőle komolyabb problémák.

–Milyen érzés fiatalon tanítani? Hogy jöttök ki az idősebb kollégákkal, vannak-e generációs problémák?

Ákos: Éppen 10 év telt el azután, hogy elballagtam abból az iskolából, ahol jelenleg tanítok, a gyermekek szokták is nézni a tablóképemet az iskola folyosóján. Úgy gondolom, hogy sokat tanultam és sok tapasztalatot szereztem az élet különböző területein ezalatt a néhány év alatt. Szeretek dolgozni, sok ötletem van a munkámmal kapcsolatban és igyekszem ezeket megvalósítani. Emellett tudom, hogy sokat kell még tanulnom szakmai tekintetben, de ettől nem félek, hiszen idősebb, mondhatom tapasztaltabb kollégáim minden kérdésemben segítenek. Nincsenek generációs problémák, jól kiegészítjük egymást az iskolai munka során, hiszen én az egyetemi tanulmányaim alatt sok újabb módszert tanultam (többek között digitális téren), amelyeket nem biztos, hogy az idősebb kollégák ismernek. Így a sok segítségük mellett és is úgy érzem, hogy tudok újat mutatni nekik.

Marci: Elsőnek furcsa volt a korábbi tanáraimmal, mint kollégákkal találkozni, beszélni, együtt dolgozni. Viszont a gimnáziumban általában jó hangulat, és lendületesség jellemzi a tanári szobát, ezért nem érzem azt, hogy nagyobb különbségek lennének a generációk között. Segítőkészségük miatt sokat tanulhatok is a régebb óta itt dolgozó kollégáktól.

– Milyen terveitek vannak, mit szeretnétek elérni?

Ákos: Szeretnék a pályán maradni és szeretném az aktuálisan előttem álló feladatokat a legjobb tudásom szerint elvégezni, ez a jelenlegi célom.

Marci: Matematikatanárként a legfontosabb az, hogy mindenkit megfelelően felkészítsek az érettségire, vagy éppen átadjam azt a tudást, amit a továbbtanulás során is hasznosítani tudnak. Emellett fontosnak tartom, hogy minél több diákkal szerettessem meg ezt a tárgyat, hiszen tudom, hogy nem a matematika a legnépszerűbb a fiatalok körében. A jövőben szeretnék minél több tehetséges fiatalt felkészíteni és eljuttatni különböző versenyekre. Bízom benne, hogy az évek során is ugyanilyen motivációval fogom a matematikát tanítani, mint eddig.

Bódi Krisztián